Ifj. gourmand

A sült haltól, kivéve az autentikus, délelőtt még a tóban lubickoló balatoni hekket, összefut a nyál a számban. Így a halsütödéknél rendszeresen elcsábulok, hogy aztán a felfokozott vágyak fűtötte ábrándokat többnyire a keserű kiábrándulás kövesse. Mint a balatonszemesi "Hal-Álom" nevű műintézmény esetében is. Pedig ajánlották. Többen. Meg még a "Magyar Konyha" is beválogatta a top 10 balatoni halsütöde közé (bár az ő döntésük biztos le volt zsírozva egy jó adag pontyszalonnával).

Negatív kritika, amiben ajánlok három jó helyet!

Földes Józsi konyhájában mindig a végletekig tisztességes ételeket főznek, és egyáltalán nem cél a magas gasztronómia fellegvárainak ostromlása. Megbízható, kulturált, bármely napra. Ahol a falra kiakasztott képeken is szereplő névadó gyakran látható.

Már sokszor voltam a Castroban, mert az étel korrekt áron is mindig kiváló. Bátor lépéssel a nemdohányzó rész dohányzótól való szeparálását úgy oldották meg, hogy az egy teljesen külön helyiség, külön bejárattal, külön pulttal.

Ezúttal egészen a mediterráneumig, Pécsig megyünk a kajáért: nempizza egy pizzériában. Ide menni fogunk többször is! Villámkritika.

Az új villámkritika típusú bejegyzéseknek két előnye van: én kevés időt töltök a megírásukkal (próbálok mindent a lehető legrövidebben leírni), ti pedig kevés időt töltötök az elolvasásukkal. Mindeközben azért remélem e lájkolásos világunkban fontos lényeg kiderül belőlük: azaz, hogy ajánlom-e az adott helyet, vagy nem.

Ezt ajánlom. Az Olasz kultúrintézet egy leválasztott lépcsőjén (!!!) helyet kapott kávézó egyedülálló hangulattal és jóféle olasz betermelnivalókkal várja vendégeit. Szieszta idején is.

Még jó, hogy Joseph Heller nem vetődik ide, felkelvén sírjából, mert biztos fel lenne háborodva, hogy ez a hely az ő nevét (is) viseli. A Heller's Pub egy elsőséget mindenképpen megszerzett: ezen blog kisszámú bejegyzéseinek sorában elnyerte az első bukás címét, azt is csak azért, mert "értékelhetetlen" kategóriát nem vezettem be.

A Michelin étterem-kalauzában a három macaron azt jelenti, hogy az adott vendéglő kiválósága még külön utazást is megér. Finnyás belpestiek a világ végének tartják a Nagy-, de inkább a Kiskörúton kívüli területeket; a budakalászi Schieszl meglátogatása mégis nekik is ajánlható. Életem egyik legnagyszerűbb gasztro-, vagy inkább vendéglátóipari élménye ugyanis ehhez a vendéglőhöz kötődik.

A blog felkerült a gasztro.miner.hu gasztroblogok feedjeit aggregáló gyűjtőoldalra. Köszönet érte!

Ezen blog bejegyzései a gasztro.miner.hu/szakacskonyv/blogger/ifjgourmand.blog.hu címen fognak megjelenni.

Napokon belül két új kritikával jelentkezem, a skála két szélén elhelyezkedő hellyel. Stay tuned.

Alig két hónap alatt új bejegyzés! (Ezt elküldtem már pénteken, de a publikál gomb helyett csak a mentésre nyomtam...) Nem kell félni, nem fulladtam bele egy jól sikerült tojáshabba, egyszerűen nem volt érkezésem bejegyzéseket írni, pedig lenne már pár...

Íme a Ráspi. A jópofa nevű vendéglő (a Ráspi egyébként a tulajdonos beceneve) az utóbbi időben hírnevet szerzett magának ínyenc körökben, a bejáratánál kifüggesztett kritikák némelyike egyenesen Magyarország legjobb vendéglőjének nevezi. Szerintem ez azért túlzás, a Ráspi konyhájából egy alapvető „fűszer” úgy tűnik hiányzik, de azért valóban elég színvonalas a hely. Hogy mi is az a bizonyos hiány? Mindjárt kiderül.

A budapesti Szabó Ervin Könyvtár tőszomszédságában van egy házak közé beékelődött kis tér. Itt két kávézó is található: az egyik a Fecske Bisztró, a másik a Prága Kávézó. Az előbbi esetében én úgy emlékeztem, hogy azt a helyet korábban Kotyogónak hívták, ilyen néven pedig többször jártam is ott. Kicsit utánaolvasva kiderül, hogy valóban történt egy név- (és talán tulajdonos-) változtatás. Maradt viszont továbbra is ugyanaz a kellemes hangulatú, egész jó vendéglátóhely, diákoknak teremtve.

A néhai kis "művészmozik" közül sokan bezártak, néhányuk pedig sikeresen átmentette magát az új évezredbe. A recept nem is olyan bonyolult: kávézót kell nyitni, ahol jól el lehet üldögélni. Ezt találta ki az Odeon tulajdonosa is, és milyen jól tette.

Próbálom megállni, nehogy giccses áradozásba torkolljon a bejegyzés. Szerencsére azonban ez egy blog, így nem kell az objektivitás kétes értékű zászlaját lobogtatnom: a Karolina egyszerűen szuper.

Sallangmentes elegancia, mintaszerű kiszolgálás és kitűnő konyha, laza felsőkategória. Ez az Osteria.

Vasárnapra a kötelező magyar menü: rántott hús, krumplipüré, uborkasaláta. Esetleg még az egész előtt egy jó húsleves. Nincs is ezzel semmi baj, ha jól csinálják, de a rántott húst is simán el lehet rontani. Ez ha otthon történik, akkor nem annyira tragédia, nagyobb a probléma, ha egy vendéglőben. Egy bécsiszelet vendéglőben.

Na hol lehet kapni Budapest legjobb gyrosát a Szeráj (lesz még róla szó) után? A "nyócker" közepén, a Gyros Barlangban.

Nem is olyan rég nyitott meg a Costa kávézó az Andrássy út-Bajcsy-Zsilinszky út sarkán, sajnos egy igen jó antikvárium helyén. Nem vagyok nagy híve a nagy kávézó-láncoknak (nálunk nincs is túl sok), de el kell ismerni, kávét főzni tudnak. Annak idején a Costa Coffee története az olasz Costa testvérekkel kezdődött, a kávéjuk így talán valóban finom is lesz, mondhatnánk. Az.

A Gyulakeszi Autóspihenő (sic!) története minden magyar mikrovállalkozó amerikai álma. Mert a büfé-kategóriában is létezhet távollátó üzletpolitika és töretlen fejlődés, ebben pedig nincsen semmi csodálatos.

Történt egyszer, hogy a Maros helyett (aznap éppen ötkor zárt, és erre nem számítottam) az ugyanazon utca végén található John Bull Pubba sikerült betérnem. A hellyel ezúton kialakult kapcsolatunk valószínűleg meg is fog rekedni ezen a szinten...

Gyalog többször elmentem a Madách kávézó előtt, mielőtt betértem volna. Csendes, kellemes hangulatú helynek tűnt, pont olyannak, ahova az ember beül egy-két-sok órára, ha például digitális nomádként a laptoján akar valamit ügyködni. Ez utóbbinak alapfeltétele a wifi, amit nagybetűkkel hirdet egy matrica a bejárati ajtón, tehát ez is megvolt, így egyszer be is mentem.

Nem kritika - gondolatok. Milyen a jó kávé? Alapfokon.

Az alábbiakban leírnám, hogy mik azok a szempontok, amik alapján egy-egy vendéglátóhelyet értékelek. Ezekre - az egyes vendéglők összehasonlíthatósága miatt - mindig próbálok odafigyelni. Hasonlóan egyes információkat minden egyes kritikámnál meg szeretnék adni az alanyról, mert azok az esetleg odalátogatók számára hasznosak lehetnek.

Ez gasztroblog, vagy ez mi ez? Nos, ez valóban valami olyasmi. Egy húszéves - bármiféle előképzettség és különösebb kulináris műveltség nélkül - mindenfelé betér egy vendéglőbe, hogy csillapítsa éhségét és szomjúságát. Ide pedig leírja, hogy mennyire volt megelégedve. Az elnevezésben szereplő "gourmand"-t is tessék tehát humornak, nem nagyképűségnek venni.

Remélhetőleg mindeközben nem lesz túl modoros :-).