HTML

Ifj. gourmand

Egy ifjú gourmand jókat eszik, iszik, és mindenről leírja a véleményét. Közben pedig szeretne igazi ínyenccé válni.

Utolsó kommentek

Célba talál - Schieszl Vendéglő és Borház

2010.12.19. 10:28 HuPiedone

A Michelin étterem-kalauzában a három macaron azt jelenti, hogy az adott vendéglő kiválósága még külön utazást is megér. Finnyás belpestiek a világ végének tartják a Nagy-, de inkább a Kiskörúton kívüli területeket; a budakalászi Schieszl meglátogatása mégis nekik is ajánlható. Életem egyik legnagyszerűbb gasztro-, vagy inkább vendéglátóipari élménye ugyanis ehhez a vendéglőhöz kötődik.

Schieszl Vendéglő és Borház
2011 Budakalász, Budai út 83.
26/340-465

schieszl.hu

Látogatás ideje: 2010. december

1896, a Schieszl család első borozójának megnyitása óta eltelt már némi idő, gondolhatnánk, hogy ez alatt már nagyjából beértek a receptek és becsontosodtak az igazi vendéglátói erények. Tényleg így van, bár azt az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy a vendéglő mai formájában (a weblap leírása szerint) alig tíz éve üzemel.

Ne tévesszenek meg senki a vendéglő weblapján a hely belsejéről készült képek: a lényegi rész ugyanis az azokon meg sem mutatott régi szép, nagyméretű pince, amiben boxokban foglalhat helyet a kedves közönség.

De térjünk a lényegek felsorolására: az ételek csodásak. De valóban, mindig is kerestem az ilyesmit, Szindbád is szeretné: a "Velőscsont-leves, tésztával, zöldségekkel, fokhagymás pirítóssal" olyan, amilyennek lennie kell. Ízes, de nem agresszív, a velőscsont is tényleg az, aminek hangzik (nagy szó ez manapság!), a belsejét élvezettel lehet ráütni a pirítósra. Egyetlen egy hiba volt: nem forrón, csak melegen hozták ki a konyháról. Elnézést kértek érte, reméljük többet nem fordul elő. Már csak zárójelben: a bableves és a fokhagyma-krémleves szintén remek. Előbbiben megáll a kanál, utóbbitól megáll az ütő.

A hely régi specialitása a friss halból készült "Pisztráng filé,
sült zöldségekkel, házi zöldfűszeres sajttal". Ennek már a nevéből is látszik, hogy itt megtaláljuk a hagyományos magyar ízeket (és itt dehogy a kommunizmus vastag rántásáról van szó, hanem a századforduló hihetetlenül gazdag, ínyenc hazai konyhájáról!), de kicsit újragondolva, kiegészítve, a szakács és a hely egyéniségével. Tökéletes lenne, ha az amúgy nem túl karakteres halat kicsit jobban átjárta volna a garnírung összetett íze. Lehet már az is elég lett volna, ha többet áll sóban. Hasonló probléma a konfitált (azaz alacsony hőfokon sütött: figyeldoda, miket nem tudok, na?) sertéstarjával nem volt, hiszen a tarja talán még fűszer nélkül is elvisz egy ételt.

Desszertből a szintén specialitás vaníliafagylalttal tálalt házi szilvalepényt választottam, ami megkoronázta az ebédet. Mondjuk kicsit fahájasabbra készítettem volna, de ezt már csak azért írom, hogy több legyen a szöveg. Még ennél is jobb, ezzel pedig tökéletes volt a csokoládéfelfújt, ami belül forró és olvadt, kívül kemény és ropogós, mellette szintén vaníliafagylalt. Isteni.

Az adagok méretére sem lehet panasz: a három fogás után kissé elhülyülve lehet emészteni egy fél órácskát, mert más már nem megy. Persze ez az én hibám, a pisztráng után már egyáltalán nem voltam éhes, de ki tud ellenállni a csodálatos ízeknek... A hedonista gazdag Európa hagyományos értéke, ugyebár, ha nem azért eszünk, mert éhesek vagyunk, hanem mert szeretünk enni.

Nyilván nem meglepő, hogy a kiszolgálásra panasz nem lehet. A pincér még a borospincét és a konyhát is megmutatta: ez utóbbinak a látványa pedig eloszlatta azt a nem is létező kétséget, hogy mivan, ha ezek a remek étkek kifolyt, odaégett, rákkeltően gőzölgő trutyitól bűzlő főzőlapokon készülnek, miközben a fazekakba néha beleesik egy fűszerező jellegű egér. Nos, a konyha egyáltalán nem ilyen, a hatalmas, modern, rozsdamentes acél pultokkal felszerelt, patyolattiszta helyiséget öröm volt látni.

Apropó borospince: a vendéglőnek saját borászata is van, ami azt jelenti, hogy a mindenfelé megtalálható szőlőkből Budakalászra szállítják a fürtöket, ahol a modern tartályokban és tölgyfahordókban bor lesz belőlük. A borokhoz még felhasználói szinten is kevésbé értek, mint az ételekhez, de szerintem a megkóstolt villányi portugieser bár kellemesen könnyű, de ízeiben és illataiban szegény volt, és érzésem szerint ezeket az íz- és illatanyagokat a savai lopták el.

Végül a legfontosabb: a mosdó természetesen tiszta és kulturált volt.

Minden tekintetben csodálatos, szinte tökéletes élmény a Schieszl: csak kívánni tudom a tulajdonosoknak, hogy legyen erejük ezt a minőséget megtartani, az értékeket pedig hagyományozzák át utódaikra is. Nyilván azért, hogy én még sokszor lakhassak jól náluk.

szerintem: (5/5)
szerintetek: (0/5)

2 komment

Címkék: kritika étterem vendéglő schieszl vendéglő és borház

A bejegyzés trackback címe:

https://ifjgourmand.blog.hu/api/trackback/id/tr912521550

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pithew 2011.03.06. 23:25:05

a csülköt is érdemes kipróbálni

HuPiedone · http://lajtamonitor.hu/ 2011.03.14. 13:18:20

@pithew: Ezt mástól is hallottam, legközelebb mindenképp :-).
süti beállítások módosítása