Ifj. gourmand

Már sokszor voltam a Castroban, mert az étel korrekt áron is mindig kiváló. Bátor lépéssel a nemdohányzó rész dohányzótól való szeparálását úgy oldották meg, hogy az egy teljesen külön helyiség, külön bejárattal, külön pulttal.

Az új villámkritika típusú bejegyzéseknek két előnye van: én kevés időt töltök a megírásukkal (próbálok mindent a lehető legrövidebben leírni), ti pedig kevés időt töltötök az elolvasásukkal. Mindeközben azért remélem e lájkolásos világunkban fontos lényeg kiderül belőlük: azaz, hogy ajánlom-e az adott helyet, vagy nem.

Ezt ajánlom. Az Olasz kultúrintézet egy leválasztott lépcsőjén (!!!) helyet kapott kávézó egyedülálló hangulattal és jóféle olasz betermelnivalókkal várja vendégeit. Szieszta idején is.

A budapesti Szabó Ervin Könyvtár tőszomszédságában van egy házak közé beékelődött kis tér. Itt két kávézó is található: az egyik a Fecske Bisztró, a másik a Prága Kávézó. Az előbbi esetében én úgy emlékeztem, hogy azt a helyet korábban Kotyogónak hívták, ilyen néven pedig többször jártam is ott. Kicsit utánaolvasva kiderül, hogy valóban történt egy név- (és talán tulajdonos-) változtatás. Maradt viszont továbbra is ugyanaz a kellemes hangulatú, egész jó vendéglátóhely, diákoknak teremtve.

A néhai kis "művészmozik" közül sokan bezártak, néhányuk pedig sikeresen átmentette magát az új évezredbe. A recept nem is olyan bonyolult: kávézót kell nyitni, ahol jól el lehet üldögélni. Ezt találta ki az Odeon tulajdonosa is, és milyen jól tette.

Próbálom megállni, nehogy giccses áradozásba torkolljon a bejegyzés. Szerencsére azonban ez egy blog, így nem kell az objektivitás kétes értékű zászlaját lobogtatnom: a Karolina egyszerűen szuper.

Nem is olyan rég nyitott meg a Costa kávézó az Andrássy út-Bajcsy-Zsilinszky út sarkán, sajnos egy igen jó antikvárium helyén. Nem vagyok nagy híve a nagy kávézó-láncoknak (nálunk nincs is túl sok), de el kell ismerni, kávét főzni tudnak. Annak idején a Costa Coffee története az olasz Costa testvérekkel kezdődött, a kávéjuk így talán valóban finom is lesz, mondhatnánk. Az.

Gyalog többször elmentem a Madách kávézó előtt, mielőtt betértem volna. Csendes, kellemes hangulatú helynek tűnt, pont olyannak, ahova az ember beül egy-két-sok órára, ha például digitális nomádként a laptoján akar valamit ügyködni. Ez utóbbinak alapfeltétele a wifi, amit nagybetűkkel hirdet egy matrica a bejárati ajtón, tehát ez is megvolt, így egyszer be is mentem.