Ifj. gourmand

Földes Józsi konyhájában mindig a végletekig tisztességes ételeket főznek, és egyáltalán nem cél a magas gasztronómia fellegvárainak ostromlása. Megbízható, kulturált, bármely napra. Ahol a falra kiakasztott képeken is szereplő névadó gyakran látható.

Már sokszor voltam a Castroban, mert az étel korrekt áron is mindig kiváló. Bátor lépéssel a nemdohányzó rész dohányzótól való szeparálását úgy oldották meg, hogy az egy teljesen külön helyiség, külön bejárattal, külön pulttal.

Ezúttal egészen a mediterráneumig, Pécsig megyünk a kajáért: nempizza egy pizzériában. Ide menni fogunk többször is! Villámkritika.

Még jó, hogy Joseph Heller nem vetődik ide, felkelvén sírjából, mert biztos fel lenne háborodva, hogy ez a hely az ő nevét (is) viseli. A Heller's Pub egy elsőséget mindenképpen megszerzett: ezen blog kisszámú bejegyzéseinek sorában elnyerte az első bukás címét, azt is csak azért, mert "értékelhetetlen" kategóriát nem vezettem be.

A Michelin étterem-kalauzában a három macaron azt jelenti, hogy az adott vendéglő kiválósága még külön utazást is megér. Finnyás belpestiek a világ végének tartják a Nagy-, de inkább a Kiskörúton kívüli területeket; a budakalászi Schieszl meglátogatása mégis nekik is ajánlható. Életem egyik legnagyszerűbb gasztro-, vagy inkább vendéglátóipari élménye ugyanis ehhez a vendéglőhöz kötődik.

Alig két hónap alatt új bejegyzés! (Ezt elküldtem már pénteken, de a publikál gomb helyett csak a mentésre nyomtam...) Nem kell félni, nem fulladtam bele egy jól sikerült tojáshabba, egyszerűen nem volt érkezésem bejegyzéseket írni, pedig lenne már pár...

Íme a Ráspi. A jópofa nevű vendéglő (a Ráspi egyébként a tulajdonos beceneve) az utóbbi időben hírnevet szerzett magának ínyenc körökben, a bejáratánál kifüggesztett kritikák némelyike egyenesen Magyarország legjobb vendéglőjének nevezi. Szerintem ez azért túlzás, a Ráspi konyhájából egy alapvető „fűszer” úgy tűnik hiányzik, de azért valóban elég színvonalas a hely. Hogy mi is az a bizonyos hiány? Mindjárt kiderül.

A budapesti Szabó Ervin Könyvtár tőszomszédságában van egy házak közé beékelődött kis tér. Itt két kávézó is található: az egyik a Fecske Bisztró, a másik a Prága Kávézó. Az előbbi esetében én úgy emlékeztem, hogy azt a helyet korábban Kotyogónak hívták, ilyen néven pedig többször jártam is ott. Kicsit utánaolvasva kiderül, hogy valóban történt egy név- (és talán tulajdonos-) változtatás. Maradt viszont továbbra is ugyanaz a kellemes hangulatú, egész jó vendéglátóhely, diákoknak teremtve.

Sallangmentes elegancia, mintaszerű kiszolgálás és kitűnő konyha, laza felsőkategória. Ez az Osteria.

Vasárnapra a kötelező magyar menü: rántott hús, krumplipüré, uborkasaláta. Esetleg még az egész előtt egy jó húsleves. Nincs is ezzel semmi baj, ha jól csinálják, de a rántott húst is simán el lehet rontani. Ez ha otthon történik, akkor nem annyira tragédia, nagyobb a probléma, ha egy vendéglőben. Egy bécsiszelet vendéglőben.

Történt egyszer, hogy a Maros helyett (aznap éppen ötkor zárt, és erre nem számítottam) az ugyanazon utca végén található John Bull Pubba sikerült betérnem. A hellyel ezúton kialakult kapcsolatunk valószínűleg meg is fog rekedni ezen a szinten...