Gyalog többször elmentem a Madách kávézó előtt, mielőtt betértem volna. Csendes, kellemes hangulatú helynek tűnt, pont olyannak, ahova az ember beül egy-két-sok órára, ha például digitális nomádként a laptoján akar valamit ügyködni. Ez utóbbinak alapfeltétele a wifi, amit nagybetűkkel hirdet egy matrica a bejárati ajtón, tehát ez is megvolt, így egyszer be is mentem.

Madách Kávézó
1075 Budapest, Madách Imre tér 5 (Örkény István Színház mellett)
Telefon: 1/321-2732 (forrás)

Legutóbbi látogatás ideje: 2009. december

Előtte viszont egy kicsit körülnéztem a neten, és egy másik blogger nem túl hízelgő bejegyzését találtam. Igazat is kell, hogy adjak neki...

Belépéskor a pultosnő harsány "Mit parancsol?"-t szegez neki az embernek, amin a legtöbben természetesen jól meg is lepődnek. Mivel én mindenhol ugyanazt a kávét iszom, tejeskávét (ez pedig felerészben eszpresszó, felerészben tej hagyományos értelmezés szerint, "franciásan" hosszú kávéból készítik, de az baromság), kisebb habozás után tudtam is válaszolni, de ez így furcsa - még akkor is, ha a kiszolgálás aztán az asztalnál történik. Ettől eltekintve a hölgy készséges és kedves volt, nem lehet rá panasz.

A kávé kellemes aromájúra sikerült, viszont langyosra is. Ez baj. Nagy.

Rendeltem két kis szendvicset is ("falatkát"), azok jelentették a kávézó által hozzáadott érték csúcsát: tartalmasak, finomak és apró méretük ellenére viszonylag laktatók voltak.

A hely egyébként valóban hangulatos, és nyugodtan el is lehet ücsörögni egy munkanapot: nem fognak kitenni és nincs különösebb tömeg sem. Ezt az idillt rontotta el egy később érkező dohányzó társaság, akik a dohányzó részlegen, míg én a nemdohányzóban voltam, szabályszerűen rágyújtottak. Csak igen sajnálatos módon a kávézó tulajdonosának sikerült arra a különösen bornírt megoldásra jutnia, hogy a kétszintes, de egy légtérrel rendelkező helyiség alsó szintje legyen a dohányzó... Már az is problémás, hogy egy ekkora helyen egyáltalán megengedik a dohányzást, de ez az elrendezés különösen ostobára sikerült. Tudniillik a füst így akadálytalanul áramolhat felfelé...

Ezen kívül: a wifi lassú volt, a WC kifogástalan, az ár pedig normális (a kávé, két szendvics és egy ásványvíz kb. 1000Ft-ba került).

Első látogatásom után néhány héttel némileg akaratom ellenére visszatértem a Madáchba. A dohányzás-probléma újból előkerült, a wifi pedig ezúttal szakadozott is. Meggondolatlanul rendeltem egy forró csokoládét (nem sokkal előtte kávéztam, többet már nem akartam inni, a hideg időre való tekintettel így ez lett), aminek az ára már-már a Gerbeaud (abszurd) árszínvonalát közelítette 750Ft-ért... Azt hiszem volt a Madáchnak két esélye, többet nem is megyek vissza.