Még jó, hogy Joseph Heller nem vetődik ide, felkelvén sírjából, mert biztos fel lenne háborodva, hogy ez a hely az ő nevét (is) viseli. A Heller's Pub egy elsőséget mindenképpen megszerzett: ezen blog kisszámú bejegyzéseinek sorában elnyerte az első bukás címét, azt is csak azért, mert "értékelhetetlen" kategóriát nem vezettem be.
Heller's Pub
1119 Bp. Fehérvári út 78.
1/2046-349Látogatás ideje: 2010. december
Az elérhetőségeket csak a rend kedvéért írtam ki, senkinek eszébe se jusson bemenni a helyre. Gyorsan leírom a pozitívumokat is, mielőtt elfelejteném őket: kellemes hangulatú pub-jellegű környezet, tiszta mosdó. Ennyi.
Kezdjük azzal a nem elhanyagolható aprósággal, hogy a levesekre fél-háromnegyed órát kellett várni, attól függően, hogy társaságunk szerencsésebb, vagy kevésbé szerencsés tagja volt az ember. Lehet, hogy magyarázat, viszont semmiképp sem mentség, hogy a látogatásom idejében a hely kb. 80%-os kihasználtsággal üzemelt. Mindez a főételekkel is megismétlődött, de ne ugorjunk ennyire előre.
Jól hangzó nevű savanyú káposztás borjúlevesem egy olyan végtelenül kommersz és átlagos gulyáslevesre hasonlított, amibe beleszórtak némi savanyú káposztát. Nem enném meg még egyszer, de végül is ehető volt, kis jóindulattal "nem rossz" kategória.
A borzas szűzlángos már viszont rossz kategória: a "borz", azaz a krumplis bunda állaga kaucsukgumiéra emlékeztetett, ahelyett, hogy ropogott volna; színe az időjárástól megfakult farost lemez szürkéjét idézte az aranybarna helyett; az íze pedig merényletszerűen sós volt. Ez sajnos a korrekt restikategória alatt van, de még mindig ehetőnek mondható (értsd: ha a repülőnk lezuhan az Andokban, előbb együk meg ezt, mint az utastársakat).
Ami viszont már nem volt ehető, az a desszert: a túrógombóc erdei gyümölcs-öntettel maga volt a katasztrófa, megtestesítve a vendéglátás legalját, azt amikor romlott ételt szolgálunk fel. Erős vád, de talán alátámasztja az, hogy a gyümölcsöntet alkoholos szagú és erjedő ízű, a túrógombóc pedig keserű volt (tipikus íze a romlott túrónak), ezt a nemfrankóságot pedig az asztaltársaság egy másik tagja is megerősítette. Kérem szépen, itt meg akartak velem etetni egy korábban elkészült, félreeső helyen tárolt adagot. Visszaküldése után pedig a pincér azt találta állítani, hogy ő is, a szakács is megkóstolta, és semmi baját nem érezték. Én kérek elnézést.
Itt nem lehet többet mondani, soha többet Heller's Pub.
Utolsó kommentek