Nem kritika - gondolatok. Milyen a jó kávé? Alapfokon.

Mint írtam a Beköszöntőben, nem vagyok barista sem. A jó kávét onnan ismerem meg, hogy finom, nem onnan, hogy benne a csersavtartalom jól harmonizál a karamellás dohányaromával. Viszont van jópár alapvetés, amitől önmagában ugyan nem lesz jó az a jó kávé, de hozzájárulnak ahhoz, hogy Kopi Luwak kávénkat ne akarjuk visszaküldeni a macskába, ahonnan jött.

Kezdjük azzal, hogy a jó kávé forró. Igen, forró. Nem langyos. Hideg meg csak a jegeskávé lehet. Hihetetlen, hogy egyes helyeken ennek a kritériumnak nem tudnak megfelelni. A langyos kávét pedig melegítéssel tetézni hazaárulás (a gasztronómiai merényletek ilyenfajta súlyozása Vinkó József műve).

A kávé nem oltja a szomjat, ezért pedig illik mellé adni egy pohár vizet, ahol teljesen megfelel a sima csapvíz is. Ez az, amit egykor a Monarchia két pólusából mind a nyüzsgő kozmopolitában, mind a dekadens vidékiesben ugyanúgy tudtak, ma meg inkább csak az utóbbiban - Bécsben. Budapesten meg néha felejteni látszanak.

Szalvéta márpedig jár! Egy szénsavmentes ásványvízhez nem kell szalvéta, mert azt letörli a szájáról az ember a kezével, de a kávéhoz igen.

Ennyi lenne. Nem sok, de mindhárom kitétel betartása már-már egy újabb rendszerváltást követel meg. (A kávéhoz adott apró kekszet, süteményt nem tudom ki találta ki, de nem érzem szükségét.)